Chile
Chilébe - akárcsak Argentínába - a spanyol gyarmatosítók hozták be Peruból és Mexikóból az első szőlővesszőket a XVI. században. Chile gazdasági életében a borászat mindig jelentős szerepet játszott olyannyira, hogy a már a XVII. századtól állami rendeletekkel próbálták - több-kevesebb sikerrel - szabályozni a szőlőtelepítéseket. A XX. században komoly gazdasági válságot is okozott az országban a szőlőterületek folyamatos növekedése.
Az első fajták a muskotályfélék és a vörös País volt, amelyet Mission, vagy Criolla chica névvel is illetnek. Ebből indult el a tömegtermelés, ami a mai napig is őrzi hagyományait. Ezek a borok a belföldi piacra készülnek, többliteres üvegekben, vagy papírdobozban hozzák őket forgalomba és minőségük meg sem közelíti az európai fogyasztói elvárásokat.
A XIX. század második felében jelentős változás következett be a szőlőtermesztésben. A kormány által támogatva bekerültek az első francia fajták: Cabernet sauvignon, Merlot, Sauvignon blanc, Semillon. Ettől függetlenül igazi minőségi változás a bortermelésben csak 1979-ben következett be a spanyol származású Miguel Torres megjelenésével, aki nagy lehetőséget látott Chile talaj és éghajlati adottságaiban, ezért jelentős területeket vásárolt és magával hozta a modern borászati technológiát is. Ekkor került Chile az érdeklődés központjáb és világszerte ismert borászok - mint, Michel Rolland francia sztárborász, Robert Mondavi a kaliforniai borászat egyik, ha nem a leghíresebb alakja - valamint befektetők szaktudása és pénze árasztotta el az országot. A választás egyébként nem volt meglepő. Chile központi területét (Valle Central) K-ről az Andok védi, a maga 6000-7000 méteres hegyláncával , Ny-ról, az óceán felöl a Parti-Kordillera vonulata húzódik, amely falat alkot az arról érkező hideg szeleknek. A hegyvonulatot csak az Andokból lefolyó vizek szakítják meg, amelyek az óceánba igyekeznek, lehetőséget adva ezáltal a hidegebb levegő korlátozott beáramlásának is, ugyanakkor védve ezzel a túlzott felmelegedéstől a központi részen. Az Andokból eredő folyók közreműködésével jöttek létre a központi terület igen nagy változatosságot mutató öntéstalajai is, amit sajnos a szőlőtelepítéskor nem mindig vettek figyelembe.
A csapadék évi eloszlása nem kedvez a szőlőtermesztésnek. A szőlő vegetációs időszakában alig esik, nyáron pedig egyáltalán nem, ezért az öntözés elengedhetetlen része a termesztésnek. A vizet az Andok olvadó gleccsereiből veszik. Általánosan elterjedt az árasztásos öntözés, amit manapság egyre inkább a modernebb, jóval kevesebb vizet igénylő csepegtetéses öntözés vált fel.
Chile birtokszerkezete sajátos képet mutat. Egy 100 hektáron gazdálkodó pincészet kicsinek számít, különösen a nem ritka 3000 ha-os birtokok mellett.
Amint az a fentiekből is kitűnik a chilei pincészetek nagy része nem családi vállalkozás. Jelentős szerepet játszanak itt a pénzügyi befektetők olyannyira, hogy például a legnagyobb chilei borászat, a Concha y Toro részvényeit a New York-i tőzsdén jegyzik.
Chilét szokták Dél-Amerika Bordeaux-jának is nevezni, ami nem meglepő főfajtáit tekintve. A Cabernet sauvignon és a Merlot az ami igazán jól érzi itt magát és az export nagy részét is ez teszi ki. Fehérek közül a Chardonnay és a Sauvignon blanc ami kiemelkedő szerepet játszik a minőségi bortermelésben. A borok viszont rövidebb életűek, mint bordeauxi rokonaik. Az átlag minőségű borok 3-5 évig, a csúcsminőségűek 10-15 évig tarthatók el az öregedés jelei nélkül. Úgy tűnik ez az ország is megtalálta saját fajtáját, ugyanis rábukkantak az itt kipusztultnak hitt Carmenére-re. Ez a Merlot-ra emlékeztető fajta nagyon jól érzi magát Chilében, termesztése egyre nagyobb területeket hódít.
A Chilei szőlőtermesztés és bortermelés érdekességei:
A filoxéra teljesen ismeretlen, pedig nem oltványokat használnak telepítéskor, igaz a talajok nagy része homokos. A fajtatiszta boroknál a címkén megjelölt fajtát csak 75 %-ban kell, hogy tartalmazza a bor, így van ez az évjárattal és a bor származási helyével is.
A Chileiek nemzeti itala a Pisco borpárlat. Alkoholtartalma: 30-43%. Muskotályból, Pedro Ximénezből és Torontesből készítik, a nagyon meleg és száraz északi területeken (Coquimbo környékén).
